Úgy általában a helyzet változatlan, a lakás különböző zónákra van osztva, lányom követeli az "öcsimentes övetezet", és így szent a béke. A gyerekek akár 40 percig eljátszanak csendben, a pici a szobában, a nagy a nappaliban, én meg eközben a konyhában kuksolok, nehogy megzavarjak bárkit az elmélyült játékban. A fiúbaba rajong a nagylányért, aki meg szintén szereti az öccsét, csak hát öcsi eléggé tank, és zúz és rombol és karmol, úgyhogy mindig berág rá. De mindig örül neki, amikor látja, visz neki játékot, ha sír, és ha megtanul valami újdonságot, akkor tökre örül neki, és mutatja nekem ("nézd anya, lépeget!! megtanulta!!"). Annak is nagyon örült, hogy az öccsének is volt tortája, úgyhogy tényleg árad a szeretet, csak még nagyon sok a konfliktus. Egyelőre úgy látom, hogy ebből egy olyan fajta kapcsolat lesz, ahol a lányom lesz a főnök, aki a felételeket szabja, a fiam meg annyira vele akar majd lenni, hogy szót fogad neki. Kíváncsi vagyok. Ja, és továbbra is külön alszanak el, aztán a nagylányt késő este átcipelem az ágyába, ez nagyon bevált, senki nem zavar senkit lefekvéskor.
Nagylány:
- egyre többször előfordul, hogy annyira mesél magának az ágyban még elalvás előtt, hogy be kell menjek hozzá, és megkérnem, hogy most már tegye le a könyvet, feküdjön le, és csukja be a szemét.
- ja, esti mesének még mindig az építkezős könyvet kéri, már nem tudom, mióta, de most gyorsan visszaolvastam, és már márciusban azt írtam, hogy hónapok óta azt kell olvasnunk neki. meg fogok ettől zavarodni.
- elkezdett szófordulatokat használni, pl "figyelj, van egy ötletem" vagy "akarok mondani valamit", aztán nem mond sokszor semmit persze
- kitalált sztorikkal jön, "amikor ilyen pici voltam [mutatja az ujjai között], akkor vettél nekem puha kekszelefántot (??), és hamm, bekaptam"
- attól félek, hogy most beindul a bogyóésbabóca időszak, szóval vissza fogom sírni még az építkezős könyvet
- egyértelműen kell fogalmazni, mert mindenbe "beleköt":
- egyik kezemben a baba, a nyuszi, a szatyor, másik kezem üres, hogy a lányom kezét fogjam. kérte, hogy vegyem fel, "nem tudlak felvenni, tele a kezem", erre rámutat az üres kezemre, hogy "ebben nincs is semmi!!", vagy
- anyumék elmentek vele étterembe, kért limonádét, majd fél perc múlva megint kérte, anyum mondta, hogy "jól van, hozza már a néni", erre ránéz a pincérnőre, aki másokat szolgált éppen ki, hogy "DE HÁT NEM HOZZA".
- amúgy nagyon könnyű vele, most ha visszagondolok, hogy egy éve milyen problémáim voltak, pl nem kooperált közlekedésnél, nem lehetett vele sétálni, lepakolt mindent a boltban stb, ahhoz képest most egy álom, mert jön, segít vásárolni, rá lehet bízni feladatokat, nagyon édes
Kisfiú:
- elkezdett járni, már 4-5 lépést megtesz önállóan
- szerelmes a mosógépbe, állandóan csekkolja, hogy esetleg be van-e kapcsolva, ha igen, leül elé
- imádja a szárítógépet is, abba meg bele akar mászni
- kipakol a kukából (pfuj)
- pelenkázás közben beleparkol a lába közé, és összeszarozza a kezét (PFUJ)
- felmászik most már mindenhova (ágy, kanapé, fotel), de lejönni még nem tud, volt pár fejreesés, azóta óvatosabb
- eléri az asztalon a tányért, poharat, a billentyűzetet
- van a nővérének egy szigorúan 3 éven felülieknek szánt villanyvasutas játéka, abból állandóan kiszedi a közelekedési táblákat, és azzal mászkál, úgyhogy random helyeket találok pl stoptáblát
- játszik a hangjával és a beszéddel, zárt zájjal hümmög, szótagokat ismételget, zenére és énekre dülöngélve táncol, az autóban ha szól a zene, tapsol
- szuper alvókája van, ha beviszem egy besötétített szobába, adok neki tápot, és lerakom az ágyba, akkor simán elalszik, még akkor is, ha ismeretlen helyen vagyunk
Ezt mondtátok