A kezdeti idillnek sajnos vége, a gyerekek folyamatosan egymást gyilkolják. A fiúbaba mindenhova követi a nővérét, az meg ettől frusztrált, lökdösi, megüti. Nehezen kezelem a helyzetet, még nem találtam meg, mi válna be, éppen újraolvasom a Testvérek féltékenység nélkül c könyvet, meg megszereztem a Beszélj úgy... kifejezetten kisgyerekekről szóló változatát. Nagyon úgy tűnik, hogy az elzárás az, ami működőképes, tegnap egyedül voltam velük, csináltam egy babamentes sarkot a nappaliba, amit eltorlaszoltam a puffal és a szétesett járókával (ja, mert szétesett), odavittem a kisasztalt kis székkel, és ott rajzolhatott meg matricázhatott a nagylány. Fél órán keresztül játszott mindenki a saját szarjaival tökéletes harmóniában.

Mivel csak hetek kérdése, és a baba fel fog tudni mászni a kanapéra/puffra, ezért ez csak egy ideiglenes megoldás. Úgyhogy ma vettem egy biztonsági babarácsot a gyerekszoba ajtajára, így úgy tudom majd őket elzárni egymás elől, hogy közben az ajtót nem kell becsuknom, és továbbra is látom, mi történik. Idáig jutottunk, majd egyszer gondolom elmúlik.

Közben nagylányom:

• képzeletbeli emberekkel beszélget a lakásban, vacsora közben pl:
  • nem vesz fel a bácsi
  • milyen bácsi?
  • aki itt áll - mutat a nagy semmire
• Vagy:
  • szólj rá a kisfiúra, hogy ne játsszon a fogkefémmel
• Bármit csinálok a konyhában, már tolja is oda a fellépőt, és nézi, segít. Megkeni a tortillát, tesz sonkát a melegszendvicsbe. Kicsit koszos, de pompás program, a vacsorakészítéssel is megy az idő, addig sem gyilkolja az öccsét.
• Vannak szavak, amiket rendszeresen rosszul mond, keksz helyett keszk, tévé helyett tébé
• Érti a kölcsönkérés fogalmát, veszekszik másokkal a játszón, hogy "CSAK KÖLCSÖN!!!"
• Viszont emiatt egy csomó játékát kölcsönadja öccsének, mert tudja, hogy vissza fogja kapni
• Csak vacsora után, fürdés előtt van mesenézés (ami nem mese, hanem dalok, Gryllus Vilmos, Alma együttes stb), ha ezen kívül is kéri, akkor elfogadja kompromisszumnak a zenehallgatást. Bekapcsolja a bluetoothos hangszórót és odahozza nekem a telefonomat.
• Néhány napig imádott azzal játszani, hogy firkált majd radírozott, de aztán hamar megunta
• Olyanokat mond időnként, hogy beszarás, kiabál az utcán, hogy "Szia Galamb, én Fanni* vagyok!" meg "Nézd villamos, milyen gyorsan szaladok!!". Vagy csak simán jár a szája "nincsen hideg, meleg van, kicsit fúj a szél", megzabálom.
• A betonkeverős könyvében (még mindig azt kell nézegetni lefekvés előtt szerintem már három hónapja) van egy bácsi, aki szalad a toi-toi vécé felé. Megtanítottam neki, hogy azért szalad a bácsi, mert "fosnia kell". Ezen mindig nagyon röhögök, nem bántam meg semmit.
• Tök random megkérdezi tőlem, hogy "mérges vagy rám?", amitől megszakad a szívem.

(*nem az igazi neve)

Eközben fiúbaba:

• kapaszkodva feláll
• random tárgyakat próbál összeilleszteni, mint én valami point and clikk kalandjátékban
• állandóan felborul és beveri a fejét, amitől sír, amitől meg nővére kiabál vele, hogy "fejezd be!!" (köszi bölcsi, soha nem mondtunk neki ilyet)
• lenyírtam a haját
• cuki
• Amúgy ez a legjobb életkor, már mászkál, játszik, van humora, megismeri a rokonokat, apja elé szalad, DE még nincsen akarata.
• Ja, és az éjjel 11 órát aludt egyhuzamban, ébredés nélkül. Hurrá!