Pont pár napja mondtam magamnak, hogy időnként meg kell állni, és észrevenni, értékelni azt, amit olyan természetesnek veszünk. Például, hogy mióta nem betegedtek meg a gyerekek. Úgyhogy ennek örömére ma lerobbant mindkét gyerek, úgyis másfél hónapja már, hogy nem volt senkinek semmi baja. Szóval a jövő hetem nagyjából kuka torna és tanulás szempontjából. Még jó, hogy a bölcsis farsangi jelmezbe 0 energiát fektettem.
A héten elkezdtem nagyon tudatosan megtervezni a napjaimat, mit csinálok délelőtt, délután, este fektetés után. Sikerült tartanom a négy tornát, illetve minden nap foglalkoztam pythonnal kicsit. Haladás. Ezzel párhuzamosan kb nullára csökkent az olvasással töltött percek száma, illetve jóval kevesebb sorozatot néztem, de ez nem meglepő, az idő véges. Egyre jobban fontolgatom, hogy ismét megpróbálkozzam a hangoskönyvvel, mert 1) könyv 2) lehet közben kötni/horgolni. De mikor? Na mindegy.
Mozgalmas volt a hét, megnéztük az Ithakát a Katonában, szombaton pedig esküvőn, aztán lakásavatón voltam, fiam az apjával otthon bondingolt közben, lányom a nagyszülőknél töltötte a hétvégét.
Este fél 10, lányom fél órája elaludt, fiúbaba meg még fejen pörög, jaj.
Ezt mondtátok