Na jó, elkezdtem a hozzátáplálást a 8.5 kilós óriásbébinél. Egyre szimpatikusabb az az irányzat, ahol megvárják, hogy megtanuljon ülni, és utána falatkákat kap abból, amit mi is eszünk. Persze úgysem fogom ezt csinálni, nekiállok pürézni, viszont elhatároztam, hogy üvegeset kap és kész. Az árak láttán általában bekapcsolok fillérbaszó üzemmódba, nehogy 350 Ft-ot fizessek egy üveg répáért, és nekiállok pucolni, párolni, pürésíteni, maradékot kis adagokban lefagyasztani, ami minimum fél óra és számtalan koszos edény, és a végén még nem is biztos, hogy megeszi. Rájöttem, hogy leginkább ez húzott fel mindig, a rengeteg pöcsölés, ami után mégsem ette meg. Szóval inkább veszek üvegeset, mert ha nem eszi, akkor legalább nem robbanok fel, hanem megvonom a vállam, aztán lépünk tovább.
Ma este fektetés után hatalmas sírásra mentem be lányomhoz, akit az ágy alatt találtam meg. Hogy került oda?? Rendesen ki volt borulva. Vajon megtudom valaha?
Vele kapcsolatban most eléggé ráfeszültem a bölcsire, tegnap nagyon nyafka délutánja volt, állandóan az ágyában feküdt, már a liftben a cumiért alkudozott velem, reggel pedig úgy kellett kézben becipelni a bölcsibe, annyira nem akart menni. Az utóbbi hetekben egyre nehezebb és nehezebb elindulni vele, pedig mindig szeretett járni. Persze most sok az új gyerek is, biztos nem jut rá annyi figyelem, de állítólag minden rendben van vele, játszik egyedül, részt vesz a közös programokban, nem vettek észre semmi furcsát. Lassan itt a téli szünet, hátha kiesik ebből, és újra szívesen megy.
Ezt mondtátok