Én is unom, hogy lassan már csak arról szól a blog, hogy ki beteg és ki nem. Kötőhártya-gyulladása lett szegény kislánynak, de nem vagyok kibukva, meg nem csap már földhöz, hogy akkor még egy bölcsimentes hét, hanem éppen annak örülök, hogy nem az ügyeleten ülünk, vagy nem hajlani 4-kor ébred a gyerek a viszkető szemére. Mert hogy a bölcsiből úgy adták haza ma délután, hogy rózsaszín az egyik szeme, rávágtam, hogy akkor ez azonnal orvos, mert nekem gyanús. De szerintük nem, mert csak az egyik, meg nem dörzsöli, meg jó a kedve. Még a bölcsi vezetője is felhívott később, hogy biztos orvoshoz akarom-e vinni a kislányt így influenza meg bárányhimlő járvány kellős közepén, és hogy fél 4-kor látta utoljára a kislányt és akkor nem volt még semmi baja.
És óriási szerencsénk volt, senki nem kötött bele, hogy miért nem a saját orvosunkhoz megyünk, azonnal értették, hogy ezzel nem lehet várni. Meg tudtam beszélni a betegfelvételnél, hogy akkor mi most bejelentkezünk, majd hazamegyünk, mert itt lakunk az utcában, és egy óra múlva visszajövünk, amikor sorra kerülünk. És tényleg így történt, addig uzsonnázás meg rajzolgatás, vissza a dokihoz, aki azonnal látta, hogy igen, ez gyulladás, és a gyógyszert is azonnal ki tudtam váltani és cseppenteni már ma este.
Örülök, hogy így alakult, persze sokkal jobb lenne, ha nem lenne beteg, de egyedül vagyok itthon, férjem céges úton, és belegondoltam, hogy ha ezt nem veszem észre, vagy nem ismerem fel, akkor kb lefekvésidőben durrant volna már be, és akkor választhatok, hogy várok reggelig (és valszeg nem alszunk), vagy megyünk ügyeletre (és nem alszunk), és egyedül vagyok és terhes vagyok. Eh.
Ezt mondtátok