Kezd egyre aggasztóbb lenni ez az autózós dolog, rövid utakra nem adok a gyereknek daedalont, de akkor megy az üvöltés, úgyhogy hosszabb utakra adok neki. Vagyis adnék, de nem hülye, érti, mi történik körülötte, tudja, hogy indulunk valahova, és akkor nem fogad el tőlem semmit sem kanállal. És teljesen megértem őt, iszonyú keserű, de a kúpot nem adhatom neki, mert azonnal megválik tőle (milyen szépen fogalmaztam), szóval patthelyzet. Hétvégén forrócsokival próbáltuk megvesztegetni, arra gondoltam, hogy vigasztalásként megihatná a maradékot, de megkóstolni sem volt hajlandó, végül az egész az asztalon és a földön kötött ki.
Másik új szokása a kis malacnak, hogy leesett neki, hogy nem kell feltétlenül lefeküdnie akkor, amikor letesszük aludni. Akár lázadhat is!! Amikor férjem fektetés utáni időpontban ért haza többnapos céges útjáról, akkor megengedtem neki, hogy oké, maradj még ébren, megvárjuk apát. Azóta vérszemet kapott, következő este egy bő félórás üvöltözést rendezett lefekvéskor, felváltva mentünk be nyugtatni, ölemben kapálódzott, kidobta a cumiját, le akart szállni, sikított, mindent bevetett. Gyorsan megbeszéltem férjemmel, hogy ebből a szobából a gyerek ki nem megy, ezt nem vezetjük be, ez nem lesz szokás. Ez pont egy hete volt, azóta minden este megpróbálja, hogy hé, én nem fogok aludni, kiabál, amíg ki nem megyünk a szobából, majd lefekszik, dünnyög, és két perc múlva alszik. Lázad, de igazából tök álmos, úgyhogy inkább alszik <3.
A héten amúgy beteg volt, itthon voltam vele végig, a kedve meg olyan változó és kiszámíthatatlan. Fogjuk a frontra. Kedden 6-kor kelt az egész család, szegény annyira köhögött, hogy összehányta mindenét, utána egész délelőtt a kanapén regenerálódtam, és low effort játékokat toltunk (leveszi a zoknimat, rám adja a papucsomat, kifésüli a hajam, elbújunk a takaró alatt stb), nagyon jó kedve volt, békésen rajzolt, duplózott, én időnként elbólintottam. Aztán ma meg tegnap nagyon fura lett, állandóan bújik, fekszik, de közben kevesebbet aludt, mint szokott. Ha nem lenne éppen gyógyulófélben, azt gondolnám, hogy most fog megbetegedni. Ma például 6 részletben sikerült megcsinálnom az ebédet, mert állandóan elrángatott a konyhából. Nem volt elég neki, hogy akkor a konyhában legyünk mindketten, hozzon duplót meg könyvet, hanem legyek vele a nappaliban/szobájában, játsszunk együtt, bújni akart. Ami persze tök jó, és imádom, de ebből így nem lesz ebéd.
Hétvégén impórworkshopra megyek, szerintem már egy éve el akarok jutni, de ugye egész hétvégés, és ritka, hogy ennyire ne legyen más programunk. Úgyhogy a férjem bondingolhat a gyerekkel, én kipróbálom ezt is, jól fog esni az egész hetes itthonülés után.
Ezt mondtátok