Az a szörnyű ebben a horgolósdiban, hogy eléggé lassan haladok vele, viszont állandóan szembejönnek jobbnál jobb ötletek. Belekezdtem egy takaróba, amit a picinny v.02-nek szánok, van egy majdnem kész horgolt bikinis-goás felsőm, amihez elfogyott a fonal és a boltban sem volt már (grrrr), van egy félkész sálam 2 évvel ezelőttről, amit még azért tettem félre, hogy nekilássak kis állatfiguráknak a picinny v.01-nek. Most éppen felsőket horgolok egy barátnőm bizniszébe, az sürgős, mert egy karácsonyi vásárra készül.
Közben megtanultam kötni (!), van egy majdnem kész sapka-sál kombóm (fejen áthúzós sísapkaféle, nem tudom, hogyan magyarázzam), aminek majd a tetején lesznek dínótüskék, viszont hiába mértem többször a gyerek fejéhez, ahogy haladtam vele, egyre szűkebb lett, és nem megy már rá. Szóval azt vissza kell fejtenem és újrakezdenem, közben meg már tök hideg van, én meg elvből nem veszek melegebb sapkát a kislánynak, szóval nem kéne tovább húznom.
És ahogy egyre jobban belemélyedtem a kötésbe, kiderült, hogy kurva jó dolgokat lehet csinálni, hát beszarsz. Teljesen beleszerelmesedtem a double-knitting-nek nevezett technikába, aminek az a lényege, hogy nem csak a színe, hanem a fonákja is jól néz ki a projektnek, csak a minta inverz színekben jelenik meg. Így lehet kifordítható mintás sapkát gyártani vagy csak egyszerű sálat, ami menőn néz ki.
Az a szerencse, hogy ezt lehet esténként sorozatnézés mellett csinálni, és mikor chill a gyerek, akkor mellette is (bár mostanában leginkább az ölemben szeret olvasgatni, és ez ezerszer jobb minden programnál), csak az olvasatlan könyveim szomorkodnak az éjjeliszekrényemen.
Ezt mondtátok