Egy hétig voltunk mindketten egészségesek a kicsikével, erre én meg benyaltam valami hasmenős hányós lázas szart két napra, a fejemet nem tudtam megemelni, nem hogy a gyereket. Persze közben 20 fok lett, ki tudtam élvezni, persze.
De előtte minden oké volt, szombaton összejött a család, nagyszülők mindkét részről, elmentünk svédasztalos étterembe, a gyerek cukin elrágcsálódott egy rizskorongon, ettünk ebédet, ittunk kávét, mindenki beszélgetett mindenkivel, de fél 4-kor már otthon voltunk, mindenki elhúzott a vérbe, nem volt rumli utána, nekem ez maga a boldogság.
Vasárnap meg Szent Patrik napi felvonulásra mentünk, utána meg kávézás, sütizés, a gyereket a sálammal kötöttem oda egy székhez (mert kreatív vagyok), nagyon jó fej, hogy ilyen lelkesen asszisztál ezekhez a programokhoz. Lenyúlta a süti mellől a banánt, meg nyalogatta a teáskanalat. Amúgy baromi vicces, hogy nem is olyan régen még egy kis újszülött béka volt, aki fókuszálni sem tudott rendesen, most meg nem lehet megenni előtte egy banánt, mert kiabál és teper, hogy ezt mégis hogy képzelem, hogy nem adok belőle.
Amúgy mostanában azt találta ki, hogy nem alszik délután, de közben a hacacárét elvárja, megetetem, függöny elhúz, be az ágyba, kap egy kis tápot, majd inkább matat egy picit a szobájában, de nem alszik. Általában egy órán keresztül játsszuk ezt, amikor hangosan kiabál, akkor bemegyek kicsit dajkálni, de a vége mostanában az, hogy 5-kor feladom, és kihozom. És utána amúgy tök boldogan játszik, pakol, látszik rajta, hogy nem friss, de nem is nyűgös. Ki érti ezt.
Ezt mondtátok