Változatosság kedvéért gyerektéma.
Elkezdett a kislány egyre korábban kelni, és úgy tippelem, hogy azért, mert kialudta magát. Biztos telhetetlen vagyok, de nem őszinte a mosolyom reggel 6-kor, vagy 5.20-kor. Hosszú hetekig 7 körül kelt, ami teljesen jó, mert megreggelizik (addig még lehet kicsit hunyni), meg heverészés az ágyban, aztán felkelünk mi is, szóval ideális. 5.20 sajnos semmilyen körülmények között nem ideális.
Így most későbbi fektetéssel kísérletezem, egyelőre nem sok eredménnyel, mert továbbra is felkel korán, de evés után még visszaalszik röviden. Fél 7-es fürdetés helyett fél 8-ra próbálom átállítani, ami jobban illeszkedne a mi életünkhöz is (férjem 6 körül ér haza, és így tudna még vele időt tölteni). Ehhez persze később kell fektetem délután, rá kell még vennem, hogy 5-től 6-ig aludjon egyet, különben teljesen ki lenne borulva 7-re, ehhez viszont ki kell tolnom egy másik alvását satöbbi. Szerencsére ha álmos, akkor az erkélyes altatás instant megoldás, kiteszem, alszik.
És akkor napközbeni altatás: kezd eléggé para lenni az erkély fixáció, szmogriadó is volt, meg nagyon hidegek jönnek, és jó lenne tudni, hogy van más megoldás is az altatásra. Persze még mindig ott van az, hogy a csatosban előre kötözve rovom vele a köröket, de hmmm, kevésbé jön be, meg ahhoz is ki kell menni. Sokat figyeltem a gyereket, hogy miért nem tud elaludni ágyban, és mit csinál. Érdekes módon nem szopja az ujját, meg más sem, de mintha próbálná. Tudom, hogy beletalál a szájába, hiszen mindent megrág, de mikor álmos, akkor nyalogatja a lepedőt, a feje alá tett pelenkát és a saját felkarját (?). Egy picit cucorogtatja a nagy semmit, aztán dobálja magát, sír, egyre idegesebb, cucorogtatás, sírás, dobálás, nagyon fel tudja magát zaklatni. Próbáltam rávezetni, hogy szopja az ujját, de nem kellett neki. Szóval izé. Volt itthon egy altatócumi, bontatlan csomagolásban, valakitől kaptuk.
Nem mondom, hogy teljes a siker. Először pár perc után kiköpte, és tovább nyalogatta a semmit, de mindig bementem hozzá, visszaadtam a cumit, újra betakartam, simi, puszi, kimentem. Második nap már nem köpte ki, és bár több, mint egy óra, hogy így elaludjon, sírás nélkül, némi nyöszörgéssel mégis sikerült neki. Időnként ránéztem, félálomban matatta az alvónyusziját, végül is ez is pihenés.
Szóval ez eddig hipp hipp hurrá, egyelőre az a stratégiám, hogy a három napközbeni alvásából kettő az erkélyen, egy pedig az ágyában ezzel a nyűglődős módszerrel, de talán majd ráérez, mit szeretnék tőle, és jobban megszokja. De az, hogy nem kell egy síró baba hátát simogatnom 40 percig, már fél siker.
Ezt mondtátok