A héten négyszer jutottam el edzésre, ebből egy tánc, három pedig közös torna a kicsikével. Komoly izomlázam van utánuk, kockásra fogom magam gyúrni a baba-mama jógákon. Ennek ellenére (vagy éppen ettől) csütörtökön egy rosszul irányzott szipogástól (!?!) beállt a nyakam alatt egy izom, és nem bírtam jobbra nézni. Férjem pont aznap reggel utazott el két napra, és meg abban sem voltam biztos, hogy meg tudom emelni a gyereket, jó buli volt. Aztán valahogy magamra csatoltam, és elmentem vele tornára, szerencsére már attól jobb lett, hogy egyáltalán megmozdultam, péntekre meg teljesen el is múlt. De nem értem, ehhez még fiatal vagyok, erről nem volt még szó.
Jó sűrű volt a hét, most nézem, hogy 10 napja nem is írtam blogot. Múlt hétvégén nem vittük túlzásba a kimozdulást, punnyadtunk, filmeztünk. A héten volt nálunk a védőnő, aki ellentmondott a dokinak (nyilván), szerdán pedig havi kettő kimenőnk második estéjén megnéztük a Titkainkat Pintér Béla társulatától. Baromi jó volt, de közben meg szörnyű, de jó, de szörnyű, érted. Van benne egy pedofil szál, és nem finomkodnak, szörnyű volt (mondtam már?), szerintem kb senki nem vett levegőt a nézőtéren, jaj, hát nem felszabadult szórakoztatás, az biztos.
Szüleim elmentek meglátogatni a család floridába szakadt részét, egy bőröndnyi gyerekcuccal jöttek haza. Tökre bosszant, hogy itthon nagyon nehéz nem rózsaszín lányruhát találni. Vannak semleges darabok, zöld, sárga, barna, de azoknak a szabása is uniszex. Szeretem a pillangókat, fodrokat, masnit, szoknyácskát, csak for fuck's sake, ne legyen rózsaszín, hanem legyen pl zöld. Itthon nem nagyon látok ilyet, de szüleim hoztak most egy raklappal, irtó cuki bennük a kislány, és nekem is tetszenek, végre. Kapott rengeteg játékot is, ha hetente egyet adok neki, akkor is kitart újévig. Nem gondoltam volna, hogy különösebben odalenne értük, nagyon jól elvan azokkal a cuccokkal, amik születése óta megvannak, nem látom, hogy unná őket. De mikor ma megkapta az egyiket, akkor nevetett rá, azzal foglalkozott, fogdosta, cukiskodott vele, szóval lehet, hogy most már felismeri, hogy az egy új játék, és eddig még nem látta.
A szombati családi hepajt meg nagyon jól bírta. Valahogy megérezte, hogy ide gyűjtenie kell az energiát, aludt egy nagyot a helyszínen, kb akkor kelt, mikor más napokon már lassan fürdetném, végig vidámkodott, kézről kézre járt, összebarátkozott a másfél éves másodunokatesójával, egy hangja nem volt egész este. 8-kor indultunk haza, nem aludt el a kocsiban sem, hanem végigröhigcsélte az utat, 9-kor fürdetés, és hang nélkül elaludt. Ma nagyon vasárnapi üzemmódba helyezte magát, rengeteget aludt, hogy kiheverje a szombatot, de ezen kívül semmi nyoma nem volt annak, hogy tegnap teljesen felborítottuk volna a napját. El vagyok képedve.
Nem gondoltam volna, de folyamatosan egyre cukibb. Egy hete vettem észre, hogy kinyílt számára a világ, meglát egy játékot, érte nyúl, megnézi, kezébe vesz egy másikat, zajt csap vele. Eddig is figyelt persze, de inkább a lelógó dolgok után nyúlkált. De most már nagyon ügyesen fog, lehet nyújtani neki tárgyakat, elveszi és magához öleli. Lábát megfogja, arca elé húzza, tátott szájjal bámulja, komolyan zabálnivaló.
Ezt mondtátok