Azóta, hogy egyszer magától visszaaludt hajnali 3-kor (egy hete), nem kel sem éjszaka, sem hajnalban. 7-8 körül elalszik, késő este még egy kaja (valamikor felébred, de legtöbbször nem), majd alszik 7-8ig. Egy kibaszott csoda ez a gyerek.
Tegnap házibuliban voltam, reggel 7-kor még elég álmos voltam, hallottam, hogy nyenyereg, gondoltam, hogy jól van, majd felkelek, ha kritikussá válik a helyzet, 9-kor ébredtem fel megint, csend van, bemegyek a kicsikéhez, hogy jesszus, mi van vele, hát a lábait nézi. Egészen abszurd módon lelkiismeretfurdalásom lett tőle, mert szegény picinny egyedül sínylődik az ágyában két órán keresztül, csak azért, mert az anyja későig kimaradt előtte. De közben tudom, hogy hülyeség, nyilván problémázott volna, ha megéhezik vagy unja magát. De amúgy most az a legújabb, hogy nem szól, hogy éhes, biztos túl érdekes a világ ahhoz, hogy ilyenekkel töltse az idejét. Aztán mikor rátukmálom, akkor annyira teleeszi magát, hogy a végén olyan arcot vág, mint én egy epic burger után.
A napközbeni alvás meg jelenleg úgy áll, hogy amennyiben az ágyába rakom le, akkor nincs alvás, kínlódás van. De ha belerakom a babakocsiba, akkor fél perc múlva alszik. Én tényleg nem értem, nem ringatom, nem lökögetem. Ráadom a bundazsákot, hasra fektetem, kitolom az erkélyre, otthagyom, és alszik. Nem tudom, mi az, ami ilyen hatással van rá. A bundazsák? A hideg? Vagy hogy ebből tudja, hogy most alvás van? Nem tudom, mit fogok csinálni, amikor kinövi a mózeskosarat, rakok ki neki egy matracot, vagy kifagyasztom a szobáját, lövésem sincs. Haláli.
Ezt mondtátok