Nászutunk utolsó estéjét töltjük Srí Lankán, kalutarai szállodánkban. Az eső órák óta zuhog, az épület több helyen is beázik, víztócsák mindenütt. Ha ez az első esténken történt volna, akkor eléggé el lettem volna kenődve. A monszunidőszak vége felé járunk, az elmúlt két hétben ez abban nyilvánult meg, hogy fújt a szél, illetve naponta kétszer öt percre szemerkélt az eső, ami jónak persze nem annyira jó, de ez a trópusok, na. De egyszer sem szakadt órákig az eső. Kivétel persze a ma estét.
Nem tudom még, mennyit, és hogyan írjak erről a két hétről. Kronológiai sorrendet kövessek, vagy téma szerint haladjak? Az is lehet, hogy maradok inkább a benyomásoknál.
Kezdem is talán a telefonomba felírt jegyzetekkel.
"Safety first" - áll minden táblán az építkezések mellett. Ez azt jelenti, hogy mindenkin van védősisak, de továbbra is tangapapucsban dolgoznak. Mindenki, de tényleg mindenki tangapapucsot hord, vagy mezítláb van. Igen, a buszsofőr is cipő nélkül nyomja a gázt.
Ha már vezetés: iszonyú, egyik kirándulás végén kórusban nyígtunk és röhögtünk, mert azt figyeltük a többi utassal, hogy a sofőrünk milyen életveszélyes előzésekbe megy bele. Teljesen természetes, hogy a buszok leszorítják a tuktukokat, a kocsikat, kettőből három sáv alakul ki, emiatt mindenki ilyenkor lehúzódik az út szélére. Nem volt ritka a kettős előzés sem. Vagy mi előztünk meg valakit, aki már éppen kezdett előzni, vagy pedig úgy előztünk, hogy szembesávban is pont előztek. Két hét alatt két gázolást láttunk, de a vezető halálok továbbra is a kígyómarás - a közelekedési baleset csak a második.
Zsúfoltság: nincsen a városok között semmilyen szünet. Srí Lanka kisebb területű, mint Magyarország, de 20 millióan élnek rajta. Mivel a közepén sok a hegy (meg a teaültetvény), ezért főleg a sziget széle a sűrűbben lakott rész. Ez megmagyarázza a zsúfoltságot és a városok közötti erdő/dzsungel hiányát.
Tisztaság: sajnos rengeteg a szemét mindenhol, tengerparton, utcán, házak és boltok mellett. Köztéri kukát egyszer láttunk, úgyhogy általában egész nap cipeltük magunkkal a szemetünket.
Nyelv és írás: Srí Lankánt a szingalézen kívül a tamil a második nyelv, egyik sem latin betűket használ. A szingaléz írás különösen tündeszerű, bár ha jobban megnézzük, akkor leginkább kis békákból, egerekből és seggekből áll. Meglepetésemre viszont minden ki volt írva angolul. Nem csak a turisztikai helyeken, hanem a helyi boltokban, ruhaüzletben, reklámplakátokon, mindenhol. Így legalább mindig volt némi fogalmunk arról, hol is vagyunk és mi történik, ami nem árt.
Időjárás: az évnek ebben a szakában 30 fok körül van és 90%-os a páratartalom. Szerencsére nem sütött sokat a nap, mert amikor kisütött, akkor mozdulni sem bírtunk, azonnal meg lehetett főni. A borús idő ideális volt, de egy rövid séta alatt is teljesen leizzadtunk. Ha pedig sütött a nap, akkor pedig árnyékban bekenve is leégtünk, annyira erős a sugárzás. Érdekesség, hogy mivel majdnem az egyenlítőnél van az ország, egész évben ugyanakkor kel és nyugszik a nap. Reggel 6 körül világosodik, este fél 7-kor pedig már sötétedik. Ezt nem tudtam megszokni, a meleg időhöz egyszerűen hozzátartozik a világosság.
Ételek: vagy édes, vagy csípős, vagy mindkettő. És felesleges megkérdezni bárkit is, hogy valami csípős-e. "Little bit spicy " = leégeti az arcodat azonnal.
Ennyit egyelőre, jó utat nekünk haza.
Ezt mondtátok