Tumblren szembejött velem, hogy Do your future self a favor and work hard now és magamra kéne vennem. Persze semmi mélyre nem kell itt gondolni, csak arra, hogy mivel éppen nincsen rengeteg dolgom, akkor talán nem a tumblrt kéne pörgetnem ebben a váratlan szabadságban, hanem összerakhatnám a teszteléshez szükséges dolgokat, és akkor kurvára boldog lennék három hét múlva, hogy milyen jó, hogy ezt már megcsináltam, és nem omlok össze és bújok el az asztal alá.
Szóval mindjárt neki is állok, csak még vannak dolgok az interneten, amiket nem olvastam el. Ennek biztosan van valami pszichológiája, hogy ha sok a dolgom, akkor csak csinálom egyik feladatot a másik után, de ha kevés, akkor azt a keveset is nyűglődve tologatom, vergődök az interneteken, csinálok egy teát, megválaszolok néhány totálisan irreleváns levelet, eszem egy mandarint, csinálok még egy teát. Nem vagyok produktív.
Tegnap vettem magamnak egy vastag papucs-zoknit (nem tudom, mi ennek a neve), és rájöttem, hogy borzasztóan élvezem bebugyolálni magam meleg ruhákba és plédbe filmezés vagy olvasás közben, ez valahogy hozzátartozik a télhez, hideghez, nyálkás időhöz. Persze mivel panelban lakunk, ahol minden radiátort lecsavarva is még mindig 23 fok van, túl meleg van ehhez; ha pedig lehűl fél fokkal, akkor a pasim szól, hogy most már igazán fűthetnénk, mert fázik. Én is fázom, de pont ez a jó, mert lehet pléd alá kucorogni! De nem győztem meg.
Megnéztem az új Hunger Gamest, nagyon szerettem a könyvet, de szerintem jobb a film. Mármint nyilván a könyv sokkal többet foglalkozott Katniss vívódásával, de engem az picit idegesített is, szóval annyira nem hiányoltam.
Ezt mondtátok