Legutóbbi bejegyzésem óta két üzleti úton is voltam
(közben behallatszik az utcáról valami kampánybeszéd, süt a nap, Öcsém kockul a kanapémon)
és rá kellett jönnöm, hogy nem szeretem az üzleti utakat. Lehet, hogy csak az időzítés volt szerencsétlen, mert a tribal festre kellett volna készülnöm, de minden jó, ha a vége jó. Két hétig nem volt melegvizünk, természetesen a fesztivál egyik sztárvendégét én szállásoltam el, a hír hidegzuhanyként érte (haha).
Kicsit posztfesztiváldepressziózok (kérem jelölje be a kötőjel helyét), hónapok óta készültünk erre, terveztük a ruhát, sminket, fejdíszt, három koreográfiában szerepeltem, szombati gálán konferáltam, részt vettem két workshopon és egy impró partin, négy napig egy orosz lány lakott a nappalimban, szóval hétfő reggel kissé üresnek éreztem az életem és céltalannak a munkámat.
Jobb azóta persze, visszakaptam az életem és magamra találtam közben. A héten főztem, kétszer voltam karikán, két órát skypeoltam Viddel, felfúrtunk egy csomó mindent mindehova, megnéztük moziban a Viktóriát, megutáltam olaszokkal és spanyolokkal dolgozni, szóval minden a legnagyobb rendben.
Lakásügyileg két lépés előre, egy lépés hátra, mert felfúrtunk néhány polcot, cserébe a túloldalon lepotyogott a festék (igen, vékony a fal, most már tudjuk). Bekeretezzük, és ráfogjuk, hogy művészet.
Ezt mondtátok