Szóval voltunk Kolozsváron, megnéztük, merre laknak Tordai-hasadék, illetve meglátogattuk a tordai sóbányát is, ami nagyon menő. A kivájt termekben kialakítottak egy komplett szabadidő-parkot, van játszótér, lehet sportolni, csónakázni, golfozni, mindezt a hegy gyomrában, 10-15 fokban, sófalak között. A levegője állítólag nagyon egészséges, jót tesz a légúti szerveknek meg minden. Van ott egy koncertterem is, jó az akusztikája, és amikor ott voltunk, akkor pont egy énekkar előadása ment. Képeket nem tudtam jókat csinálni, de neten van néhány:
Ezen kívül legjobban talán a hegyes-dombos vidék tetszett, az egymás mellett szorosan elhelyezkedő meredek dombok, közöttük jópofa völgyek, ahol bárányok legelésznek.
Persze mindez elég messze van, kb 7 óra volt oda az út, aminek nagy részét az életveszélyes közlekedési morállal rendelkező helyiek között kell megtenni. Többször láttuk, hogy előzéskor a szembejövőnek le kellett húzódnia, amennyiben nem akart frontálisan ütközni, a záróvonalat pedig rendszerint figyelmen kívül hagyják. A kamionok tesznek rá, hogy a falvakban 50 km/h a sebességhatár, de mivel a falvakon kívül is csak 80-nal bírnak menni, ezért hol mi előzzük a kamiont, hol az előz vissza minket.
Útközben megcsodáltuk a bánffyhunyadi cigánypalotákat, zsenális az a sok hatalmas félkész épület - cifra bádogtetővel persze. Nem álltunk meg, csak a kocsiból csodáltuk, de így is egy élmény volt.
Visszafele majdnem 6 óra alatt hazaértünk (nem voltak kamionok), de belefutottunk két dugóba is az M3-ason. Unalmunkat enyhítendő hangosan felolvastam az index percről percre közvetítését a Forma 1-ről, majdnem olyan jó volt, mint nézni.
Ezt mondtátok