de kiborít ez a hideg. Még tartom magam, nem vettem elő a télikabátot és a csizmát, de már kordnadrág és garbó van rajtam. Tényleg nem a 40°C-ot sírom vissza, de ez lehetne kicsit normálisabb, nem? Tavaly fél évig hordtam csizmát és kabátot, mert októbeben már hideg volt, márciusban meg még esett a hó. Emlékszem, hogy június 1-én még bekapcsoltam a fűtést, most meg már megint kesztyűt hordok.
Tegnap az Iskolában voltunk Lóci játszik koncerten, és hiába volt zárt helyen, hideg volt, kabátban ültünk végig. Ettől pedig beugrottak az emlékek az előző telekről, amikor a hidegben megyünk, és átfagyok, és beülünk valahova, ahol nem tudok átmelegedni, fázik a hátam, és ahogy fáradok és álmosodok, egyre jobban fázom.
Én értem, hogy ahhoz, hogy értékeljem a jót, kell egy kis rossz is, kell a tél, hogy a tavasz szép legyen ésatöbbi, én csak az arányokon változtatnék kicsit. Fel vagyok háborodva. Persze ez lehet, hogy az én hibám. Ha szeretném a hideget, akkor most nagyon boldog lennék. Nekem soha semmi sem jó.
De legalább nem esik.
Ezt mondtátok