Kicsit most csömör van, túl sok volt a próba, a ruha, a szervezés, hastáncdisco, Bazaar fellépés, az elmúlt öt hétvége mindegyikén volt valamilyen próbám, sőt, március eleje óta minden hétvégén lehetett volna, csak kétszer is elutaztam, de ez az egyetlen oka, hogy nem próbálok minden hétvégén két hónapja egyfolytában.
Persze szeretem, nem csinálnám, ha nem szeretném, és tele vagyok ellentétes érzésekkel, mert akarom csinálni, benne akarok lenni, akarom a négyféle koreográfiát, de közben meg szétcsesz az ideg a végére, és ennek kikapcsolódásnak kéne lennie, nem pedig újabb stresszforrásnak.
Így elhatároztam, hogy egy hónapig nem nagyon aktivizálom magam, szombati fellépés után nem is mentem vasárnap workshopra, és lesz most szombaton is fellépés, amit elhatároztam, hogy kihagyok. Persze látom, hogy megy a szervezkedés, és ettől ott motoszkál bennem, hogy biztosan jó buli lesz, és menni kéne, hogy fogom sajnálni, ha kihagyom, nézem majd a képeket és irigy leszek. De ha meg megyek, akkor meg csömör. Szóval tartom magam ahhoz, hogy a szokásos heti egy órán kívül most egy hónapig nem csinálok semmit sem. A végére már hiányozni fog, és ismét lelkes leszek, és akarom majd (bár most is akarom). Nehéz az egyensúlyt fenntartani.
Közben már a második hetemet töltöm az új munkahelyemen, ami nem a sörgyár, és eddig nagyon jó. Mámorító érzés 15 perc alatt hazajutni az eddigi 75 perc után, illetve nem gondoltam volna, hogy ennyire feldob az ingyenkávé meg a konyhai mosogatógép. Tudom, hogy a modern rabszolgaság jelképe a szürke kockákban ülő ember, de nekem baromira bejön a multi, tényleg elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy jött ez a lehetőség.
Ezt mondtátok