Rengeteg magvas gondolatom van napközben, csak sajnos egyikre sem emlékszem utólag. Tegnap, amikor a belvárosban az aszfalt még vizes volt, de már nem esett, meztelen talp nyomait láttam a száradó aszfalton, és ezt tudom, hogy tetszett.

A munkámmal álmodok, ami tekintve, hogy negyedévet zárunk, én pedig este 10-kor még raktárosokkal egyezkedek telefonon, nem is olyan meglepő. Így aztán bekúszik a téma az álmaimba is, levelet írok, felhívok valakit, táblázatokat szerkesztek, megrendeléseket készítek. Aggódva meséltem ezt a csoportvezetőmnek, aki megnyugtatott, hogy nincsen semmi baj, vele is rendszeresen történik ilyesmi, ő anyaghiányokról álmodik, sőt, reggel gyorsan ki is számolja, hogy tényleg rosszul állunk-e az adott cikkszámból.

Nem nyugtatott meg.

Az asztali gépem sajnos teljesen kinyíródott, jövő héten alaplapot és processzort kellene vennem és összegányolnom a még használható alkatrészekkel, nem örülök, bár szegény gép így is négy és fél évig bírta. Szipp.

Mi van még? Elolvastam a Keserű áramlatokon-t (közben időnként csókot küldtem az írójának), most Csernus van soron, még mindig keveset alszom, de legalább sok sorozatot nézek, ma pedig kihagytam egy sörözést, mert esett az eső.