Hétfőn hazaértem fél hatra (gasph!), jó asszonyhoz méltóan bevásároltam, avokádókrémet készítettem, majd fél kilenckor belevetettem magam az éjszakába, hogy barátnőmmel egy féktelen este keretében megigyunk két kancsó zöldteát. Kedden a medúzákkal hasonlóan durván buliztam, kilencor le is léptem (elvégre most, hogy már együtt élünk, ki kell takarítania, és megfőznie a pacalt - magyarázta a pasim).

Szerdán egy megbeszélés keretében ismét bemutattam az én kicsi pónimat makrómat (csak most menedzsereknek), egy ponton elhangzott az egyik fejestől az "implement it worldwide", meg is jegyeztem magamban, hogy akkor talán törölnöm kéne a kódból a "itt feldob egy hibaüzenetet, ha a user elbaszta" megjegyzéseket. Ekkor még csak nem is sejtettem, milyen nehézségekbe fogok később ütközni (drámai zene!). Szerdán volt az első oroszórám az új tanárral, aki most hálisten szimpatikus, talán most már megtaláltam a nekem megfelelőt. Csütörtökön pedig majdnem táncoltam, aztán mégsem, bár kellett volna, elvégre egy hét múlva fellépek (úristenegyhétmúlvafellépek), megint utolsó pillanatban fogok kapkodni, de utálom ezt.

Péntekre szabadságot vettem ki, hogy a családdal töltsem a hosszú hétvége első felét, de kora délután ránéztem a céges levelezésre, miért ne, és hát pillanatok alatt elkapott az ideg. Kiderült, hogy az új munkatársak mostantól nem fognak Microsoft Office-t kapni, mert a cég az ingyenes szoftverek felé nyit, és punktum. Az, hogy makrókat használunk, nem érv, mert a másikban is lehet makrót írni. Jahogy ki írja meg, az tökmindegy, oldjuk meg. Jahogy a cucc, amin két hónapig dolgoztam*, az nem fog működni az újban, mert az OOo Basic nem támogatja a VBSciptet (az SAP pedig VBScriptben menti le a scriptet), az sem igazán hat meg senkit sem. Hogy ez a cucc amúgy két napi munkát spórol meg mindegy negyedév végén, hát izé, eddig is elvoltunk valahogy nélküle. Nem az csesz fel, hogy át kell írnom, még nem tudom, hogyan (mert _állítólag_ _valahogy_ meg lehet oldani. Valahogy.), hanem az a tehetlenség, mikor egyik oldalról egy fejes azt mondja, hogy hű, de jó ez, meg grét szákszessz, egy másik fejes rá két napra bejelenti, hogy nem támogatja az új belépőknek azt a licensz megvásárlását, amivel mindez működne. Próbálom szeretni ezt a céget, de nem könnyítik meg a dolgomat.

De legalább a hétvége jól sikerült. Az estének egy pontján némi pálinka után kezünkben kártyával Anyu éppen azt ecsetelte, hogyan csúszott fejjel előre a kerti tóba, aztán percekig csak vinnyogva röhögtünk, családias volt, na.

*Nem azért dolgoztam rajta két hónapig, mert ennyire bonyolult lenne, hanem mert ezen próbáltam megtanulni programozni.