Van nálam laptop a vonaton (igazából kettő is, ez már a hedonizmus csúcsa), de mégis piros füzetbe jegyzetelek arról, hogy ráfagy az ablakra a pára. Már nem alszom el az úton, mint éveken keresztül, de nem is olvasok sokat, hála a sorozatoknak és a netbooknak. Jó volt otthon tölteni négy napot, olyan volt, mint egy kisebb nyaralás. Vég nélküli evés, szikrázó napsütés, hófoltok a kertben. Az út, ami az elején olyan rettenetesen hosszúnak tűnt, már lerövidült (lehet, hogy ez is olyan, mint a nagy plüssállatok), de a táskám most is tele van bedobozolt ételekkel, mint négy évvel ezelőtt.
Most nincsenek újévi fogadalmaim* (hacsak egy SAP script megírása nem számít annak, bár ezt azt hiszem kevés ember találja annyira izgalmasnak, mint én), inkább idei fogadalmaim maradtak. Annyira az volt bennem, hogy a december a pihenésé - elvégre nincsen tánc, orosz is szünetel, meg hát karácsony van -, hogy beterveztem rá rengeteg mindent. Most már csak négy nap van belőle hátra (amiből kettőn este nyolcig ügyelek), én pedig azon gondolkodom, mikor is akartam új koreográfiát gyakorolni, szavakat tanulni, sokat olvasni.
*Najó, az értelmetlen netezéssel és kattintgatással töltöt időt jó lenne mással tölteni, de ezt hiába fogadom meg, lusta vagyok hozzá.
Ezt mondtátok