Az előző bejegyzésből kimaradt néhány dolog, például hogy éppen otthon vagyok a családommal, meg a pókkal a szobámban, aki most jött ki az ágy alól, és jobban örültem volna neki, ha nem tesz ilyet, mert amiről nem tudok, azon nem parázok, vajon hányszor mászik végig rajtam éjszaka az nem fáj.

Anyu elkezdett angolul tanulni nyáron, így mostanában sokszor gyakorlok vele, és vicces, mert pont ott tart angolból, ahol én oroszból, szóval míg ő azt gyakorolja, hogy this is my son, he is very smart, én közben azt, hogy eto maja babuska, oná penszinonérka.

Különben nagyon nehezen rázódok vissza a szavak tanulásába, el is felejtettem már, hogyan kell ezt csinálni. Bár angolból az utóbbi két évben rengeteg új szóval és kifejezéssel találkoztam, de mindig apró adagokban, és így meg tudtam jegyezni. Olyat pedig már nagyon régen csináltam, hogy na itt egy téma, itt a szószedet, jövő héten szódoga. Ehh.

Hogy valami értelmeset is csináljak ma (a két Fringe és három Veronica Mars epizódon kívül), levágtam a hajam, mert már nagyon tört. Kezdek kicsit nekikeseredni, hogy az utóbbi két évben már nem nő vissza olyan hosszúra, mint amilyenről levágtam, és ha így folytatom, akkor biztosan kopasz leszek (nem, nem leszek, most csak hisztizek).

Szóval mostanában ezek vannak. Táncolni kéne, mert két hét múlva fellépek, cikket írni, mert el vagyok maradva, tanulni, mert van egy csomó házim hétfőre, demajdholnapmajdholnapmajdholnap.