Veronica Marsot nézve az jut eszembe, hogy lehet, hogy jobban élveztem volna a gimit, ha pl. magolás helyett én is tojást védő burkot barkácsolhattam volna a jó jegyért. Vagy békát is szívesen boncoltam volna, ha már itt tartunk.

Most már nem is erőlködöm, hogy összeszedjem, mit kéne csinálnom a hétvégén (vagyis a maradék felében), mert úgyis sorozatnézés lesz belőle, akkor meg minek.

Megint rágom a körmöm, a bőröm, vérzik, fáj, szóljál rám, nerágd, hogynézmárki, fáj. Hullámokban tör rám, egy darabig egész szépek az ujjaim, aztán újra nekik esek, de miért rágom, ha fáj, ha tudom, hogy ocsmány lesz, miért, hát mondd meg, miért csinálom ezt, én hülye.

Zomb.