Neil Gaiman – Graveyard Book

Dzsungel könyve csak temetőben, kísértetekkel. Minden fejezet egy külön történet, hangulatos, szerettem. A nyelvezete nem nehéz, ezért angolul ajánlom mindenkinek, aki tud valamennyire, a magyar fordításról nagyon rosszakat hallottam.

Neil Gaiman – Anansi Boys

Mit teszel, ha rájössz, hogy apád egy isten? Urban-fantasy-kalandregény, ahol a szereplők egyik helyzetből a másikba esnek, a szálak különválnak, majd összeérnek. Szórakoztató volt, de Gaiman többi könyve sokkal jobban tetszett.

Alan E. Nourse – Pengefutár

Történet egy olyan jövőről, ahol ingyenes orvosi ellátásért cserébe sterilizálják a betegeket, ezért kialakul az illegális orvoslás – főleg orvosi várótermekben olvastam, borítóján vér és szike, legalább passzolt. A párbeszédek kicsit szájbarágnak, a szereplők olyan dolgokat mesélnek el egymásnak, amit nyilván mindketten tudnak. De a világ és a hangulat kárpótol érte.

Az irodalmi forgatókönyv a végén nagyon rossz, képtelen voltam elolvasni.

Ray Bradbury – The Golden Apples of the Sun

Bradbury jó, ezt nem is ragoznám tovább.

Christopher Moore – Biff evangéliuma

Elképesztően szórakoztató, imádtam, és nagyon ajánlom mindenkinek. A könyv zsenialitását mutatja, hogy mikor pont egy váróteremben értem a végére, simán újra el tudtam kezdeni elölről, és eljutottam a századik oldalig anélkül, hogy untam volna.

Ellenben a fordítást nem szerettem, tele volt értelemzavaró elütésekkel is (Biff E/1-ben mesél, mégis időnként az van, hogy „mondta” a „mondtam” helyett, ami nagyon idegesítő). Ejnye.

Brandon Hackett – Isten gépei

Az alapszituáció, a világ és a sztori nagyon tetszett, ellenben a karaktereket és a párbeszédeket rettenetesen gyűlöltem. Emberek egymáshoz így nem beszélnek, és a szereplők is idegesítettek. Olyan fordulatok voltak időnként a sztoriban, amitől én fordultam fel majdnem – érezhető volt, hogy dolgok azért történnek, mert az írónak így kényelmesebb volt elmesélni a sztorit (a három évig lefagyás, a fél évig lebegés, a hirtelen emberré változás). Csak azért olvastam végig, mert maga a történet érdekelt, és a világ nagyon ott volt. A többit meg ki kellett volna húzni a francba.