A tavalyi munka-sziget-alvás-munka-sziget-alvás óta puhultam kicsit, most szabadságot vettem ki erre az időre. Mások visszafele szokták számolni a napokat, hogy még mennyi van hátra a pihenésig, de nekem úgy elment a július, hogy a meglepetés erejével ért, mikor a munkatársaim múlt héten kérdezték, hogy "de te szerdán már nem vagy, nem?". Tegnap is sokszor emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy nehogy bemenjek ma.
Így most végre van időm pihenni új dokihoz átíratni magam, hajat festeni, szervizbe vinni a readeremet (csíkok jelentek meg rajta és romlott a kontrasztja, argh), kozmetikushoz menni, találkozni azzal a barátnőmmel, aki a saját szobámban lakik, ilyesmi. Meg persze nyakig porban inni.
És ismét nyár van végre.
Ezt mondtátok