Tüskés ki gombóccá változtam, frusztrált vagyok és türelmetlen, kapkodok, barátságtalan vagyok, hamar kiborulok, gyomromban gombóc van, keveset eszem, fáj a fejem, és még nem tanultam meg, mikor mondjam azt, hogy ez nem az én problémám és le kell szarni. Nem szeretem ezt az időszakot, nem szeretem magam, ez nem én vagyok, és igen, ezt én akartam és én vállaltam, és azt gondoltam, jó lesz, de jelenleg most nagyon nem az.

Szóval inkább arra gondolok, ahogy vasárnap a Római-parton ülünk, és a hullámokat hallgatjuk, szilvát eszünk, majd hekket és palacsintát, és az egész teljesen olyan, mintha strandolnánk csak fürdés nélkül. Ezekre szeretnék emlékezni, meg hosszú beszélgetésekre, nem pedig agyonmakrózott excel-táblázatokra, vagy albérletkereséssel eltöltött órákra.

Ami szar, annak úgyis vége lesz, a jó meg csak utána következik. Csak a fejem ne fájna ennyire.