Ismét rá kellett jönnöm, hogy a felnőtté válás nem is olyan egyszerű, és nem csak arra gondolok, hogy reggel betegen ébredek, majd elmegyek dokihoz, várok másfél órát, felhívom az egyik főnököm, aki bazmegel, a másikat, aki meg nem, majd gyógyszert veszek, hazaérek, e-mailben összefoglalót írok a kollégának, mit kell ma feltétlenül elintézni.
Hanem hogy a doki bár ellátott, táppénzes papírt nem tudott adni, elvégre még mindig Veszprémbe vagyok bejelentve, és akihez át kellene jelentkeznem, szabadságon van két hétig. Ezt nyilván négy éve meg kellett volna tennem, de nem, mert alig vagyok beteg, ha meg de, akkor valaki eddig mindig megvizsgált és adott gyógyszert, csak most már ez ugye nem ilyen egyszerű.
Nyeh.
Ezt mondtátok