Elhanyagolok mostanában mindent, amiben mondatok kellene írni, látszik ez ezen az élettől pezsgő blogon is, meg Rózon is, ahol már pofátlansággal határos elmaradásom van. Passzívvá váltam, befogadó lettem, a lila füzet is pihen, nem mintha nem lennének dolgok vagy gondolatok, egyszerűen csak úgy összegyűltek, hogy agyonnyomnak.

Erről az időszakról az fog megmaradni, hogy izzadok a vonaton reggel, meg délután, fél literes üvegben vizet fagyasztok, és azzal hűtöm magam a 40 fokban (ötletért köszönet Tapsinak). Meg hogy hétvégére hazamegyek Veszprémbe egymás után kétszer is, és a zöld fűben fetrengek az unokaöcsémmel, majd lezabáljuk a málnabokrot, meg turmixot készítek ribizliből. Vagy az mikor külföldiekkel sörözünk langyos nyári este, szúnyogokkal körülvéve, és az unicum ízét próbáljuk leírni.

És hogy majd egy év múlva össze tudjam szedni a kedvenc könyveket és filmeket, megemlíteném, hogy olvasok is, Graveyard Bookot és Anansi Boysot, True Bloodot nézek, időnként Father Tedet, meg bedaráltam 3 évadnyi IT Crowdot és sokadszorra is rájöttem, mennyire szeretek különböző akcentusokat hallgatni.

És van kölcsönmacskánk is, aki hajnalban dorombolva befekszik közénk, mindenhol otthagyja a szőrét, és egész éjjel kapar, de ettől még imádom.

Orosztanulás alábbhagyott (ahhoz aktívnak kellene lennem), a melegben mozdulni sincsen kedvem, nem hogy táncolni, így most azt sem csinálom minden nap, csak hetente egyszer.

És új munkakörbe is kerültem, teljesen másba, mint amit eddig csináltam. Izgalmas új dolgokat tanulni, még akkor is, ha leszakad a kezem a jegyzeteléstől, vagy másfél órát rá kell húzni délután, meg hogy volt egy pont, ahol hisztérikusan kacagva kérdeztem, hogy ugye ez most nem komoly. De ettől még tetszik.

Csak az inaktív gödörből kellene kikerülni, talán ez a poszt lesz az első lökés.