Későn fekszem, korán kelek, ezért pénteken már rettenetes állapotban vagyok, sorozatot nézek és alszom. Hónap vége van, így irodában az utolsó két órában már nem inglitangli-netezek-és-cikket-írok van, hanem. Ezért nincsen most blog, mert blogot akkor írnék, de így nem teszek.

A hosszú hétvége nagyon jól esett, a kissé elszabadult péntek estét követően egész szombaton volt időm aludni/sorozatnézni/másnaposolni, hogy aztán vasárnap nyomozzunk, miközben engem valahol megütnek, másokat meglőnek, egyesek fegyvert fognak társaikra, de aztán győzünk - ha jelentős épelme veszteséget annak lehet elkönyvelni (Call of Cthulhu - DeltaGreen). Héftőn megnéztük a 9 című animációs filmet (tegyetek ti is így), majd elmentünk állatkertbe, ahol láttunk sok kicsit, lejártuk a lábunkat, ettünk fagyit, én pedig időnként olvadoztam. A napot hogyan máshogy zártuk volna, mint a Budapest Retro dvd-vel, ahol megtudtuk, hogy minden elegáns, ízléses, végtelenségig variálható, szép és olcsó. Be kellene vezetni a három napos hétvégéket, így lenne idő mindig mindenre.

Közben hol süt a nap, hol pedig zuhog, nincsen átmenet, kivéve talán akkor, mikor álltam a Deák téren, a lenyugvó nap fényében pedig úgy tűnt, mint ha aranycseppek esnének az égből, és azok toccsannának szikrázva szét a járdán. Igen, az időről is akartam írni, ott van a lila füzetben, istenbizony.

Jövő héten vasárnap fellépünk, két koreográfiával is (gyertek el), a célom, hogy addigra kidekoráljam a melltartóm a képen látható izékkel, amiket ma vettem. Szereztem még az IKEA-ból ezen kívül hatdarabos tárolódoboz-szettet, amivel most végtelenül boldog vagyok (doboz-fétis?), meg valamikor megérkezik a megrendelt Sag za Sagom is (nyelvkönyv, izé).

Tragédia, de lement a Chuck, a Family Guy, a The Office és a How I Met Your Mother évadzáró, de úgy, hogy én az utóbbi kettőről nem is tudtam, hogy évadzárók. Vigasztalhatatlan vagyok, csak zavartan tapogatok a lakásban, és már semmi sem a régi. Mostmilesz.

Elolvastam az Állattemetőt, és ilyenkor érzem, hogy szegény King mostanában már milyen gyengéket ír. A könyv nagyon megütött, végig ott van az a rossz előérzet, amikor tudod, hogy valami rettenetes fog történni, majd átveszi a helyét a mélységes gyász és fájdalom, a végén pedig az őrület. Hah, hol van már a tavalyi hó.

Közben van néhány megírandó cikkem, egy tesztelni való e-book readerem (Koobe), táncolni való táncom, ilyenek.