Sokat gondolkodtam azon, mit szeretnék, és bár szomorú vagyok miatta, de abba fogom hagyni a szablyavívást. Előtérbe került a tánc, most már rendszerint heti kettő alkalommal, illetve szeretnék szólózni is, ami szintén sok idő. Amikor elkezdtem, a szablyázásra azért volt szükségem, hogy bizonyíthassam magamnak, erős vagyok (még akkor is, ha nem). Az utóbbi hetekben viszont sokszor nem jutottam el edzésre, és ezt már nem lehetett a munkára fogni, hanem mindig találtam valami egyéb okot, miért is hagyom ki. Hosszas gondolkodás után jöttem rá, hogy most már nincsen meg az a düh, ami kellett hozzá (hozzátenném: szerencsére) így bár hiányozni fog a harc, abba kell hagynom. Lehet ezt "fél erő, fél gyorsasággal" csinálni, de fél lelkesedéssel nem.

Hát így.