Időnként végiggondolom, miket szeretnék csinálni, ezeknek persze a felére nem jut idő, úgyhogy ilyenkor azon kezdem el törni a fejem, vajon hogyan osszam be az időmet még jobban. Aztán mindig rájövök, hogy már így is rengeteg mindent belezsúfolok azokba az órákba, mikor nem alszom és nem dolgozom, és szelektálni kell, mert nem lehet mindent.

Közben elfeledett piszkozatokat találok a bejegyzésszerkesztőben, sokat olvasok, örülök a jó időnek, libegőből lógatom a lábam, fellépőmelltartót varrok, operát nézek.

Hogy az április 21-es bejegyzést kicsit magyarázzam, voltam oktatáson, teamwork, globalization, success, innovation, trust, communication, eközben a velem szemben ülő kártyavárat épített a mobiljából és belépőkártyájából (később elővette a személyes iratait is).

És életemben először megkérdezték tőlem, hogy Ugye nem igazi?, ami különben egy tökre bátor dolog (mármint kérdezni), bár enyhén (nagyon) zavarbaejtő, szóval akkor most itt szeretném kijelenteni, hogy de, az.