Rájöttem, hogy azért ritkulnak a blogposztok, mert arra gondolok, mennyi mindenről szeretnék írni (Florida, Így neveld a sárkányodat, cikkek Rózra, Perdido pályaudvar, az atwork blogra is lenne mit), és mivel túl sok mindenről, megijedek, majd inkább hagyom a fenébe.

Megejtettük az idei első fagyizást, és Duna-menti sétát (kivilágított hidakkal), közben pedig arra gondoltunk, hogy ez már tavaly is mennyire jó volt, szorongatni egymás kezét, folyamatosan vigyorogni. A pasim e mellé még le is vágatta a haját, amitől tényleg olyan érzésem van, mintha a tavalyi tavaszt élném újra (csak vezetés órák és forgalmi vizsga nélkül). Sajnos többet erről a témáról nem írhatok, mert ügyelnem kell darkfentezi imidzsére.

Haladnak közben a haladnivalók, kisajtoltam az egyetemtől a diplomám másolatát, kézhez kaptam az erkölcsi bizonyítványom, így minden készen áll arra, hogy kedden eladjam a lelkem, és kis csavarrá váljak a multi-gépezetben.

Jövő hét szombaton lesz a diplomaátadó ünnepség, és már most nosztalgiázok, hogy mennyire jó volt egyetemistának lenni, nem győzöm mondogatni magamnak, hogy untam az órák jelentős részét, egy részükön aludtam, és különben is, arra vágytam, hogy végre csináljak valamit, ne csak tanuljak.

A mostani időszakot egyedül az árnyékolja be, hogy kiderült a laboreredményeimből (felvételhez csatolnom kellett egy évnél nem régebbit), hogy nem minden működik teljesen úgy, ahogy annak kellene, így még meg kell ejteni néhány vizsgálatot, amit remélhetőleg a héten letudok. Kérdezték szüleim, nem éreztem-e fáradtnak magam, és mondtam, hogy de, az utóbbi hónapokban pláne, de mindig ráfogtam valamire (nincsen munkám, lusta vagyok, túlaludtam magam).

Csak ma gondoltam végig, hogy már elsőéves korom óta (tehát 3 és fél éve) gondjaim támadnak azzal, hogy ébren maradjak előadások alatt. Rendszeresen elaludtam délután 1-2 óra között, gyakorlatilag mindenhol, ahol nem kellett jegyzetelnem, csak figyelnem (diavetítés, folyamatos beszéd, és koppan is a fejem). Mindig úgy voltam vele, hogy biztosan csak unom (hiszen aludtam eleget), és most azon tűnődöm, vajon hány éve mehet ez, illetve mennyi ideig kellett volna folytatódnia ahhoz, hogy ezzel orvoshoz elmenjek. (Tanulság: időnként menjetek orvoshoz.)

Zárszóként annyit jegyeznék meg, hogy sikerült felvarrnom 25 db pénzérmét a rázóövemre, szombaton fellépek (izgulok), Budapesten megszaporodtak az őrültek (minden nap együtt utazok magukban motyogó alakokkal), a Wii tényleg szórakoztató (izomláz), csakúgy, mint vidéki napilapok SMS rovatát olvasni (egy hete azon meg a flame, hogy kell-e harangozni reggel fél 5kor), de a választási plakátok sem utolsók (Rogán az egyik csoportképen úgy néz ki, mint egy izzadó western film szereplő), illetve Stephen King: Just After Sunset c. novellagyűjteménye eddig nagyon gyenge (Vid-del fél órán keresztül nosztalgiáztunk, milyen jó is volt a Csontkollekció, az Éjszakai műszak, nomeg a Rémálmok és lidércek).