Sajnálom, hogy mostanában nem írok, pedig szeretem időnként visszaolvasni, mi történt pár hónappal ezelőtt, és akkor mindig megdorgálom magam, hogy frissíthettem volna többször is. Tehát.
Kitavaszodott közben, észrevétlenül. Elutaztam a napsütésből a szeles 7 °C-ba, hogy aztán ott bevárjam a melegebb időt, és hazautazzam a hóesésbe. De most már végre süt a nap, bőrkabátot hordok, szoknyát harisnyával, és minderről eszembe jut a tavaly tavasz, Szent Patrik napjáról pedig a tavalyi Szent Patrik nap (amikor is tapsi kiállításmegnyitója olyan eseményeket indított el, amik még mindig tartanak), és arra gondolok, hogy az elmúlt egy évben mennyire megváltoztam (és mennyire más a blogom is), más lett az életem, a baráti társaságom, a vágyaim, a problémáim.
Próbálok minden egyes napot és pillanatot az eszembe vésni, mert gyanítom, hogy soha többé nem leszek ilyen boldog és gondtalan, mint mostanában vagyok, és ez valahol szomorú.
Ezt mondtátok