Tegnap nagy volt a kísértés, hogy miután összekészültem Szigetre, inkább lekucorodjak a szőnyegre és aludjak egyet (mert hogy 7-re mentem dolgozni). Helyette vettem energiaitalt, és elkúsztam sok ember közé, zsebemben csak a legszükségesebbekkel (BKV bérlet, iratok nélkül; pénz; mobil; kulcs; egy csomag zsebkendő).

És valahogy este azt vettem észre, hogy sok-sok fröccs után még belémdiktáltak (najó, nem kellett erőltetni) egy törkölyt, később egy mézest, és ......
(ja, igen, ezt megfogadtuk, hogy nem blogoljuk ki)
...... és én tényleg hittem benne, hogy semmi gond nem lesz, alszom majd, és dolgozni jövök, és 8-kor órára másnaposan ébredni úristen, éljem túl még a holnapi napot, utána alszom.

Jaj, nekem, jaj.

Ja, és hangom sincsen.