Mert kapásból mélyvízbe.

Szerdán 5-kor beszéd, félévi értékelés, mindenki mosolyog, sandít a pizza felé, együnk már. Kaja, aztán két munkatárs páuvörpojntos prezentációs élménybeszámolót tart kanadai medvevadászatáról. A képsorokat az első lelőtt maciig élvezem, meg van a véleményem erről, amit most nem fejtem ki, de nem hízelgő.

Irodában alapozunk, bacardi-kóla, egy pillanatra nem figyelek oda, és máris azt hallgatom, hogy két kolléga hova jár le gyúrni, úristen, hova kerültem, illetve fél óra alatt a nagydarab rendszergazda nagyon részeg és nagyon hangos lesz, udvarol mindenkinek, buszon lányok ölébe esik. Megérkezünk Holdudvarba, társaság egy része csalódottan konstatálja, hogy ez régen táncos hely volt, most meg ülős-iszogatós, én meg elszörnyedve nézek, az eredeti terv az táncolós borzalom volt?

Irány a pult, ahol kioktat minket a pultos ("talán nem >>kéne<<, hanem >>szeretnék<<"), mennék innen szívem szerint, de így jártam. Beüt a gimis osztálykirándulás fíling, mikor két kevésbé szomjas tag egymásra talál, csókolózás kapualjban, majd üvegtörögetés, így az első ital után inkább menekülök.

Másnap fél 9kor elenyésző létszám, kínos csend a résztvevők között, homályos emlékdarabkák rakosgatása, én meg magamban megállapítom, hogy bár kedvesaranyos mindenki, kétlem, hogy tovább erőltetem ezt a szocializálódós témát.