A Gödör melletti füves részen kéne már sörözgetnem a többiekkel, ehelyett nézem, ahogy a közös képviselő szétkúrja a WC hátfalát, mert szerinte a beázás (ami volt, aztán elmúlt, és most megint van), az onnan indul.

Persze a farost, ami eltakarta a csöveket, az nagyrészt szétmállott (és nagy részét úgy feszegette, tördelte le a helyéről), de se szegem, se kalapácsom nincsen, csavarom is csak néhány van. Nem mintha sokra mennék velük, hiszen szétrothadt minden, de hátha vissza tudom majd tákolni valahogy. Vagy pedig megbarátkozom a látvánnyal, ez is egy fajta ipari romantika.

Ilyenkor kicsit sajnálom*, hogy nem valami ezermester szakmunkás pasim van, pedig neki mondhatnám - miután megcsinált mindent -, hogy gyere béjbe, van még valami, ahova be kéne verni néhány szeget.

*Nem, nem sajnálom.