Az, hogy elaludtam* a metrón, majd itthon véletlenül kidöntöttem egy csomó cukrot, jelezheti, hogy talán nem vagyok teljesen kipihent.

A szomszéd szobából folyamatosan ugyanaz a dal szól, kent sztáp szinkin of lyú, akkor is, ha elmennek a lakótársaim pl boltba, de akkor lehetőleg itt is hagyja az egyik a mobilját, amin persze keresik, és a mobilnak annyira agyhasogató hangja van, hogy ilyenkor inkább felveszem (halló? nem, nincs itthon... persze, átadom - személyi titkár bazmeg) mert félő, hogy üvöltve rohanok ki az ablakon keresztül.

Az állással kapcsolatban a csaj péntekre ígért visszajelzést.

És most eldugom a kávémat, mivel lakótársam ma kért egy adagot, őt ismerve nem fog lemenni boltba, én meg nem leszek itthon két napig, tehát rá fog járni.

*nem volt jó ötlet ez a délelőttös műszak