Tegnap elhatároztam, hogy ha ma estére nem sikerül végeznem kiírt dolgaimmal, üvöltve fogom gyepálni a fejem a falba, mert megérdemlem. Bár az éjszakának közel sincsen vége, bármi lehet még (nem lesz). Ha más nem, szép lila arcom holnapra.
Mostanában rendkívül szociális vagyok, kedves számomra idegen emberekhez, ilyesmi. Néha kell az ilyen csak azért, hogy aztán jöjjön egy bosszantó pöcs, aki miatt rájövök, miért is szoktam másokra nagy ívben szarni.
Holnap reggel kilépek a világból, vasárnap estig telefon kikapcs, alig várom. Majd hétfő reggeltől folytatom az őrületet.
Ezt mondtátok