Nem bírtam ki, újraírtam elveszett bejegyzésem.

*** A bejegyzés női témákat tartalmaz! ***

Délelőtt Anyuval vásárolni voltunk, önszántamból mentem, pedig legtöbbször mérhetetlenül utálom a "shoppingolást". Csak hát eljött a tavasz nyár, eddig ilyenkor bakancsot hordtam, csak abban kevésbé célszerű vezetni, mivel nem érzem a gázpedált. Sem. Így ma gazdagabb lettem két cipővel (egyik piros, mikre nem vetemedem), illetve olyan színű blúzokkal, amilyeneket már 15 éves korom óta nem hordtam. Család otthon pezsgőt bontott, véget ért a fekete korszakom, hurrá.

Ezt élvezitek, vagy ti is úgy utáljátok, mint én?

*** Veszély vége ***

Ebéd után átjöttek Bátyámék, megszülinapoltuk unokaöccseimet, kis szaros már mászkál, és kifejlődött az éntudata.

Én: Ez mit is jelent?
Bátyám: Azt, hogy ráébredt, ő maga nem csak egy tárgy, és nem kell feltétlenül azt csinálnia, amit te akarsz, azzal játszania, amit te raksz elé...
Én: Vagyis?
Bátyám: Néha ordítva földhöz vágja magát.

Szülinapjára kapott homokozót a kertbe, örült nagyon, ilyesmivel még úgysem találkozott, szórta a cuccot magára, mókás is az, kíváncsi vagyok, mikor jön rá, hogy nem tud belőle építeni semmit (mivel ez tisztított, átmosott kvarchomok baszki), az lesz még törés piciny lelkében. Meg az, hogy kék a füle. Tényleg az. Olyan magas pont, hogy a füle egy magasságban van az asztallappal, és mindig bevágja oda. És ettől tényleg kék neki. TÉNYLEG.

Más.

Öröm 1: rákerestem: a sör jó. Tele van vitaminokkal, és nem hízlal jobban, mint egy szendvics (forrás).

Öröm 2: eddig mindig google analytics-et használtam a blog statisztikájának nézegetésére, de minden bizonnyal rosszul telepítettem a követőkódot. Kezdett gyanús lenni a keresőszavak hiánya, bár a napi 30 látogatót reálisnak találtam. Erre pár napja nézem a freeblog statgépjét, és:

Hát ö... ez durva. Világbéke, meg ilyesmi. Na, izé, köszönöm. :zavarban: