A torkom egy merő fájdalom, fejem takonygyár, de élek.
A mai napom meg annyira au, hogy jajj. Pl:
Indulnánk, időre kell mennem, fel vagyok öltözve, erre leverem a hónapok óta a TV mellett levő fél üveg bort. Üveg leesik, összetörik, mindent beborít a vörös lé. Sűrű anyázás, cserépösszeszedegetés, felmosás.
G: mióta van ez itt?
Én: Eööö, még akkor vettem, mikor XY szakított velem...
G: Hányadszorra?
De jó jel, hogy ezen már csak röhögni bírtam utána percekig.
Ezután késve bevágódtam első órára, ahol a mellettem ülők pofáztak, ami miatt nem hallottam a tanárt, de ami nagyon jó, hogy tőlem kérdezték, mi a feladat. Hallottam volna, ha nem beszélsz áázeg.
AutoCAD alapjain megtudtuk, hogyha egy érték mellett pici nyilat látunk, és kattintunk, akkor ne lepődjünk meg, de előjön egy legördülő menü. Durva, mi?
A lakás egy merő kosz, sírni lenne kedvem, de ma leszarom, takarítok holnap délelőtt.
A Match-os profis mirelit pizza pedig oltári szar.
Ezt mondtátok