"A szörnyetegek nem viselik túl jól a csalódást..."

Caliban félig szörnyeteg - un. Grendel -, kinek élete két éve másból sem áll, mint hogy "kedves" rokonai elől menekül. Nincsen egyedül, hiszen vele van bátyja, Niko is. Nem tudnak túl sokat a körülöttük levő világról, nem tudják, miért üldözik Cal-t, vagy hogy miért született meg ő, az ember-szörny hibrid, csak menekülnek, megpihennek, blabla.

Hálisten ingyenkönyv volt, de lehet, hogy bennem van a hiba.

Kezdjük a pozitívumokkal: urban fantasy, ami egy alapvetően jó dolog. Kobold a Central Parkban, troll a Brooklyn hídnál, ilyesmi. A szöveg nyelvezete nagyon szleng, néha túlságosan is, de nem rossz, a testvérpár folyamatos civódása, egymás ugratása pedig kifejezetten tetszik.

Kár, hogy trágya a történet. Álljon itt néhány szituáció: senkiben sem bízó hőseink találkoznak egy nő vámpírral, fegyver elő, támadóállás felvesz, morcostekintet bekapcsol. Erre vérszívónk elmondja, hogy a mai vámpírok már nem isznak vért, helyette vastablettát (!) szednek, nézzék csak meg a táskáját, benne van. És megnézik. És benne van. Ez a párbeszéd 2 azaz kettő oldal terjedelmet sem éri el, de a végén a szereplők puszipajtássá válnak, fegyvert letesz, szent a béke. Nanemár...

Vagy: troll elleni harc, a jófiúk kezdenek ronccsá válni, pedig minden erejükkel  a nagy szörnyet aprítják. Mikor Cal kezéből kiesik a kard, akkor elővesz egy... pisztolyt! He? Csessze meg, ott egy náluk sokkal erősebb izé, alig élnek már, erre meg karddal hősködnek, mikor van lőfegyverük? Jajjmár!

Nincsen jól megírt jellemfejlődés. Az egyik szereplőt egy beszari, saját érdekeit néző alaknak ismerjük meg, erre ahelyett, hogy vész esetén meglépne a városból, csupán szimpátiából (pár napja ismerik egymást a főhősökkel) ott marad, hogy életét kockára téve segítsen.

A történetet azért olvastam el a feléig, hogy végre kiderüljön, miért üldözik Cal-t, a maradék felén meg azért küzdöttem végig magam, mert elképzelésem sem volt, ebből mit hoznak ki. És mit? Figyelem: a Grendelek még az emberiség hajnalán egy erős nép voltak, de fajunkat nem vették komolyan, így mire észbekaptak, elszaporodtunk. Szóval most a hibrid Cal segítségével időkaput nyitnak (!!), hogy visszamenjenek párezer évet, és leigázzák az emberi fajt. ÚRISTEN. Ez lenne a sztori? A csattanó? Vonyítva kapartam magam.

Másik zavaró dolog, hogy a történet felénél Cal-be egy gonosz entitás költözik, az irányítja, de ettől függetlenül a nézőpont marad E/1, és emiatt nekem a másik fél lett szimpatikusabb. Nem vagyok olyan típus, akinek csakazértis a "rossz oldal" tetszik, de mégis csalódottságot éreztem, mikor a "jók" győztek.

A fordítás már csak hab volt a tortán. "Hello, a nevem Robin, és szexaholista vagyok." Hogy mi?? Sexaholic = szexfüggő, de hogy szexaholista... Ezek után már apróságnak tűnik az, hogy egy női karakterről azt mondják, hogy "feleségül vesz" egy férfit.

Szóval hiába a jó szövegek, túl sok az öcsi-bátyó nyál, pocsék a sztori, és hoooooossszúúú levezetés/befejezés. Kínlódva olvastam el, de tényleg. Kerüld el messzire.