Bizony, kézhezkaptam. Azt gondoltam, ez majd valami eufóriával jár majd, de nem. Mindenesetre van, bele lehet írni a szííívííííbe, és jól mutat a polcon is. Tisztára hasznos.

Tegnap éjfél körül befejeztem a Borzalmak városát, egy élmény az ágyban feküdni, és az ablakot bámulva várni, hogy benézzen rajta egy sápadt arc. Ennek örömére ma reggel végignéztem, milyen könyveim vannak itthon (mármint itthon-itthon, nem az albérletben), meglepetéssel fedeztem fel egy Anita Blake vámpírvadászos kötetet, nameg Anthony Burgess Gépnarancsát.

Az úgy volt, hogy Garou még régebben emlegette, hogy az mekkora jó könyv, és mekkora sztori, és már sehol sem lehet kapni, gyász. Én meg pár nappal a szülinapja előtt hirtelen ötlettől vezérelve rágugliztam, s lám, kiadták újra, vettem neki és magamnak is, lett is nagy meglepetés, e öre e bódottá. El is kezdtem olvasni, majd konstatáltam, hogy nem értek belőle semmit, hála az orosz szlengnek, és 2 oldal után feladtam. Nade. Frissen szerzett orosztudásommal felvértezve ma újra nekiestem, eddig jó, eddig szuper, most már csak a fele történést nem értem. És tökre magamtól rájöttem, hogy a horrorsó mit jelent, éljen. Lehet tippelni, mikor adom fel.