A hét eddig egy nagy határ szar, és nagyonnagyonnagyon utálom, és utálom az egész világot is. Mert miért ne.

Az vigasztal, hogy innentől minden nap van mire várni (tehát a nap attól még szar lesz, csak lesz fénypontja): holnap lesz röpi, meg babzsákonheverészés (talán még játszunk is, ki tudja?), csütörtökön szablyázás, pénteken meg csajozok. Hétvégén még nem tudom, mit fogok csinálni (eddig úgy néz ki, semmit), konfliktuskezelés-térning miatt nem tudok hazamenni, de az meg csak szombat délutánig tart, tehát a szombat estém, és az egész vasárnapom szabad... Ha nem jelentkezem hétfőn, akkor megölt az unalom, törjetek be valahogy a lakásba, és kaparjátok ki onnan a hullámat. Nem temetést, hamvasztást kérek, thx.

Ma az első órám miatt jöttem be, az utána levő kettő előadásra csak azért ültem be, HÁTHA elhangzik valami olyan, ami fontos, és nincsen benn a könyvben. De legalább haladtam a Setét Torony 7-tel, nem mintha túlságosan feldobna, éppen hullanak a főszereplők. Tegnap is próbáltam nem bőgni a villamoson, a rosseb egye meg azt az érzelmes formámat... Asszem ezután valami vidámat kéne olvasnom.