Bár reménykedtem benne, hogy a nyelvórát előrébb tudják tenni, de nem, gyász. És még mindig sok emberrel vagyunk egy teremben, levegő nélkül, zakkanás határán (okéoké, nem hisztizek), plusz még nyáron egészen elszoktam attól, milyen egyetemi padokba szorítva tölteni a napot. (Szar.) De majd jobb lesz, amint kevesebben járnak be.
Viszont az vicces, hogy bár az egyik szabadon választott tárgyunkat (ami jelen esetben egy tréning) hiába vettük fel a nekünk tetsző időpontra a neptunban, az úgy nem jó, kitesznek egy papírt majd a tanszéki hirdetőtáblára, és iratkozzunk fel arra. Abba bele sem merek gondolni, hogy mi van akkor, ha valaki, aki olyan időpontra szeretne menni, ami már betellt, egy laza mozdulattal kihúz egy másik nevet, és beírja magát.
És a God Of War II. jó. Megy a bácsi, hentel, néha gondolkodni kell a feladványokon, majd hent, vér és bél ögeeen. Persze nem én játszottam vele, mert ahhoz láma vagyok, de nézni jó volt, ez volt a tegnap esti program. És ettünk 18 centi átmérőjű hamburgert is, ami szintén jó volt, igaz, 20 perc helyett egy óra alatt jött ki, de végül nem haltam éhen.
Most pedig spagettit fogok csinálni (whoáá, figyelitek a konyhaművészt?). És fáj a hátam. Öregszem? (muhaha)
Ezt mondtátok