For the record a szombati gyerekzsúr tök jó volt, a legtöbb szülő maradt dumálni, amit én amúgy tökre szeretek, és jó volt a hangulat, ettünk pizzát és tortát. 10-től 2-ig volt meghirdetve, lányom fél 2-kor megkérdezte tőlem, hogy mikor mennek haza a vendégek? Mert most már leülne játszani. Édesem <3

Amúgy az ajándékozáson pár hónapja teljesen ledöbbentem, mert én tényleg azt hittem, hogy tök valid dolog egy gyerekzsúrba valami kézzel rajzolt képeslapot meg valami apróságot vinni. Aztán elkezdték a gyereket szülinapokra hívni, és azt látom, hogy 4ezer Ft-os ajándékok röpködnek. Most csak 5 meghívott volt, de így is rengeteg mindent kapott, többet, mint amennyit az egész családtól amúgy. És én próbálom valamennyire minimalista szellemben nevelni a gyerekeimet, és azt gondoltam, hogy az együtt töltött idő, a buli, a lufik, a torta, szóval hogy ezek így elegek ajándéknak, és nem gondolnám, hogy vendégenként 4ezer Ft-os ajándékra lenne szükség. De nyilván közösségben élünk, és alkalmazkodnunk kell. Ha ő más szülinapján azt látja, hogy ajándéközön van, akkor nem mondhatom az ő buliján, hogy jaj ne hozzatok semmit. Amikor meg mi más szülinapjára beállítottunk a képeslappal meg az aprósággal, akkor azt már a lányom is érzékelte, hogy ez kevés, más többet adott, és tök kellemetlen volt neki.

Nem gondolom magam hippinek, aztán mindig kiderül, hogy de, az vagyok.

Aztán vasárnap is megvolt a bográcsolós esemény, ami kicsit fárasztóbb volt, és kevésbé szociális, nem igazán találom meg a hangot senkivel, meg be vagyok szorongva azon, hogy úgysem kedvel senki, mert én vagyok a verekedős gyerek anyukája. A környék amúgy szuper volt, nem is tudtam, hogy a közelünkben van egy ilyen kiserdő, de aztán hamar kiábrándultam belőle, mert mindenki mindenhol zenét hallgatott. Társaságok bográcsoztak, vagy csak piknikeztek, és ment a zene. Amint elhalkult az egyik, már hallatszott a másik, és irracionális módon kiborít a gondolat, hogy nem lehet elmenni egy kicsit valami zöldbe meg csendbe, mert emberek szándékosan zajszennyeznek. Tökre örültem neki, hogy ez a kiserdő itt van tőlünk 3 km-re, bármikor áttekerhetünk, mégiscsak természet meg minden, jót tesz a közérzetnek meg idegrendszernek, és erre így tönkre bírják tenni. Borasztóan kivagyok tőle, hurdurr, nyígás. Párszor voltunk egy másik tanösvényen, ami szintén nincsen messze, és ott nem tapasztaltuk ezt, de rájöttem, hogy oda mindig télen mentünk, és csak mi jártunk arra, szóval attól félek, hogy most az is ilyen lenne.

Már csak két hét van hátra a tanévből, nem kell 6:30-kor kelni, yay. Nagyon várom.