Múlt hétfőn álltam a keletinél, vártam a metrót, éreztem, hogy az agyam gyerekre kalibrált része üresen pörög. Furcsán hiányérzetem volt, nem kellett senkire figyelnem, csak én voltam, mentem dolgozni, nem szívességből felvigyázott gyerek mellől szöktem meg ügyintézni. Jó volt. Ez a négy órás munkaidő isteni, pont kellemes, lehet pörögni, mire elfáradnék, vége is van a napnak, zseniál. Utána van időm minden szarra, közös ebédekre, pihenni, bevásárolni. Kedvencem az lesz, amikor itthonról dolgozom, reggel bölcsiből hazafelé elintézem a bevásárlást, dolgozom, főzök, nézek egy sorozatot, összepakolok, aztán elmegyek a gyerekért, és miénk a délután, csapathatjuk a duplózást meg a játszóterezést. És végre problémamegoldás! Callok! Kollégák! Egészen furcsa úgy dolgozni, hogy értem, mi van, mit kell tenni, hogyan vannak a folyamatok, szóval nem vagyok elveszve. A főnökömmel egy hét átfedésünk volt, mert ő meg most megy szülni, jelenleg főnök nélkül lebegek.
A gyerek nyilván ismét benáthásodott, holnaptól itthon vagyok vele, kipróbálhatom a homeoffice-t gyerek mellett. Elkezdtem guglizni, milyen rajzfilmekkel tudnám lefoglalni.
Hétvégénk sűrű volt, nagyon élveztem. Szombaton délelőtt kinéztünk az Örkény napokra, aminek apropóján füvesítették a Madách teret, volt zene, füvön rohangáló gyerekek, én vettem magamnak egy kávét, a picinny pogácsát zabált, és időnként belenyalt az apja forrócsokijába. Persze délben rohanás haza, mert egyesek alszanak, délután meg vendégségbe mentünk, ahol kipróbáltam az Oculus Riftet. Elképesztő élmény, hisztérikusan röhögtem, mikor először körülnéztem, nagyon jól működik, teljesen el lehet veszíteni a kapcsolatot a valósággal. És pont ez félelmetes is benne, én sima PCs meg konzolos játékokkal is elveszítem az időérzékemet, de ezzel meg pláne. Aztán persze innen is rohanás haza, mert egyesek fél 8-kor fürdenek.
Vasárnap nyugis volt, a gyerek is több, mint három órát aludt. Megebédeltünk, megnéztem egy doctor who-t, utána férjem egy house of cards-ot, közben befejeztem két sünit, aztán néztünk egymásra, hogy most mi van, mikor kel már a picinny. Délután meg játszózás, és tökre szívesen fogadnék tippeket arra, hogy hogyan vehetném rá a malackát arra, hogy ne vegyen mindent a szájába. Mármint tudja, érti, rám néz, röhög, és gyorsan betol egy marék homokot. Egyértelműen azért csinálja, mert imádja a rá kapott reakciót. Szóval legszívesebben úgy csinálnék, mint ha nem is látnám, de akkor is. Fúj, lepisilte a kutya.
Ezt mondtátok