Amúgy marhára bírom a gyereket, simán otthagy mindenhol, eltűnik a szemem elől, ha nyílik egy ajtó, kislisszan, marhára figyelni kell rá. A tornastúdióban rendszeresen a recepcióról szedem össze vagy hozzák vissza random emberek, teper négykézláb, közben röhög. Meg is szoktam jegyezni, hogy ennél igazán szoronghatna jobban szeparációsan, milyen dolog már ez.
Aztán rájöttem. Azért mer elmenni, mert tudja, hogy hol hagyott engem. És akkor az oké. De ha én megyek el? Akkor ki tudja, hova mentem és mikor jövök vissza. Egyik alkalommal kiugrottam torna közben inni, mire visszaértem, félúton volt, jött utánam sírva, és hangosan kiabált.
Logika <3
Ezt mondtátok