Baromira nem történik mostanában semmi érdekes. Délelőttönként tornára vagy zenélős gyerekprogramra járok, aztán ebéd, altatás, alvás közben én is megebédelek, nézek egy sorozatot, délután vagy megint megyünk valahova, bevásárlás, kávé, vagy nem, és akkor otthon punny. Esténként vacsora, fürdetés, 8 után filmezünk, vagy olvasok, ilyesmi. Nem túl izgalmas, de ez most így jó. Esténként időnként tánc, ma például házibuliba megyek, jövő héten volt kollégákkal vacsorázom, ja, meg színházba is fogunk menni, milyen sűrű lesz a jövő hét, most nézem csak.
A picinny abba a korba ért, ahol csak az érdekes, amivel én foglalkozom. Amikor géphez ülök, akkor el szoktam magam barikádozni, de akkor áll és vadszamár módon üvölt. Úgy írom ezt a bejegyzést, hogy közben gyerekdalok mennek youtubon a háttérben, ezzel talán nyerek öt percet. Az etetőszékben elrágcsál két kölesgolyót, azzal nyerek tízet. Voltak olyan elveim, hogy csak azért nem fogok a gyereknek enni adni, hogy elfoglalja magát, de ezt mostanra el is dobtam, főleg, mert mások gyerekei is esznek ezeken a foglalkozásokon, és akkor persze az enyém is agóniában fetreng. A héten az egyik tornán kezdett kritikussá válni a helyzet, előkaptuk a kölesgolyókat, a gyerekek meg 20 percig néma csendben rágcsáltak, míg mi befejeztük a gyakorlatsort. Áldás.
Nem arról van szó, hogy nem játszana magában, mert amúgy nagyon cukin pakolgatja a duplóit, és legalább 20 percre lefoglalja a szennyesválogatás is. Hanem hogy nézni kell. Ahogy játszik. Időnként felnéz, és ha látja, hogy tekintetem elkalandozott, keresi, hogy mit csinálok. Áhá! Telefon van a kezedben! Vagy egy könyv!! Egy bögre kávé?? Te nem is figyelsz rám!!! Malac. Próbáltam vele olyan kávézóba menni, ahol van gyereksarok, de az lett belőle, hogy baromi gyorsan megittuk a kávét, és beültünk mi is a játékok közé.
De hát tudom, ez most ilyen lesz egy darabig.
Na, de közben el is aludt a kicsike, rendelek magamnak egy pizzát és gyorsan megnézek egy Taboo részt.
Ezt mondtátok