Azt hiszem, hogy az egyik szeretetnyelvem a főzés, nem tudom megmagyarázni, mert sokszor inkább teher, meg az esetek többségében nem kreatív, mert csak gyorsan legyártok egy túrógombócot, de mégis, milyen jó azt enni másnap ebédre, meg a férjemnek is ízlik, és dobozol magának belőle, meg tök jó curryket is gyártok, most meg gulyáslevest, na mindegy. És a gyereknek is főzök, vagyis főztem, múltidő, de törtem a fejem, hogy mit egyen, egy kis alma fahéjjal és zabbal, vagy egy kis édesburgonya cukkinivel, esetleg a fagyasztóból valami mirelitválogatás (egy kis borsó, kukorica, brokkoli), egy kis zöldfűszer, olívaolaj, sütőtökös-gesztenyés csirke (de kurvanehéz natúr mirelitgesztenyét találni) meg vettem köles- és rizskását is neki a gyümölcsökhöz, karobot, mert hogy jobb, mint a kakaó, szóval a lelkemet kitettem azt hiszem.

A gyerek étvágya meg változó volt, hol fél üveg, hol a háromszorosa, de evett nagyjából mindent, ami édes. Egészen két-három héttel ezelőttig. Persze nem tartom magam szívbajosnak, ha nem eszik, akkor nem, éhen halni nem fog. Persze délután csak jóllakottan hajlandó aludni, így kevés evésnek tápszer volt a vége, de nem vagyok hajlandó állandóan banánt adni neki azzal a felkiáltással, hogy azt legalább megeszi.

Én meg logisztikáztam, előre főztem, hámoztam, pároltam, pürésítettem, kicsi porciókban fagyasztottam, a kislány meg 2-3 kanál után mindentől elfordult. Ami nem is lenne akkora baj, de éreztem, hogy bennem meg ment fel a pumpa és az ideg, hogy ezért melózok én? De hát nem szabad idegesnek lenni egy 10 hónapos gyerekre. Szüleim csendben röhögnek a háttérben, híresen válogatós voltam. Érdekes, nagyszülőknél mindig marha jól evett a picinny, 5 perc alatt betolta az adagot, még az előkéje is tiszta maradt, olyan szépen evett. Persze, nagymama magic, meg vidéki levegő, aha, aztán leesett. Olyankor mindig üveges bébikaját kapott, azt meg imádja. Micsoda malac!

Nem vagyok az üveges kaják ellen, én imádok mindent, ami az életet megkönnyíti, és amikor nagyszülőknél vagyunk, akkor nem állok ott neki főzőcskézni, meg előtte este azon görcsölni, hogy előre főzzek valamit, hogy legyen mit vinni. De amikor itthon vagyunk, akkor előtör belőlem a fillérbaszó, persze, majd fizetek 300 forintot egy alma-banán keverékért, 400-at meg egy húsos főzelékért, amikor tényleg pikk-pakk meg lehet párolni egy kis almát, fagyasztóból kivett brokkolit, meg a gondosan előre felkockázva fagyasztott csirkemellet, na MINDEGY.

De nem kell neki. Ami nem dráma, hát egye az üvegeset, nekem is egyszerűbb, csak előveszem, kinyitom, 5 perc alatt belapátolja, nincsen turmixolás, pacsálás, mosogatnivaló. Csak hát a lelkem, ó, a lelkem.