Ma arra ébredek, hogy a gyerekszobából megszólal a zenélős játék, gyerek aludt (?) fél 8-ig, reggeli, cukiság, fél 10-kor ásít, hú, akkor gyorsan adok neki tizit, nehogy éhesen feküdjön le, betol egy jó adagot, leteszem az ágyába jó korán, nehogy az legyen a baj, hogy kimerült, pápát intünk egymásnak. Játszik, dünnyög, dumál, ücsörög, időnként bemegyek, elfektetem, nyekeg kicsit, elalszik. Ebéd után rossz a kedve, semmi sem jó, kiabál, ül és sír, aztán ásít egyet, hm, adjak neki uzsonnát, két órája volt ebéd, na adok, mindegy. Amint etetéshez készítem, már vigyorog, hangosan nevet, csak úgy lapátolom belé a kaját. Megeszi nem csak az ebéd maradékát, de a holnapra szánt ebédet és tizit is. Mindezt két órával ebéd után. Beviszem a szobába, lerakom, pápá, jókedvű, röhög magában, 20 perc múlva bemegyek, nem alszik még, ül, vigyorog, lefektetem, betakarom, 5 perc múlva benézek, alszik.

Az elmúlt napokban horror volt altatni, most meg?

Fogjuk a frontra.