Chopok csodálatos volt, mármint a szállásról nézve persze, esett a hó, sütött a nap, volt köd is, szóval teljesen kimaxoltam a telet. Pályaszállásunk volt, az ablakból látni lehetett a pályát és a felvonókat, napközben pedig tele volt a hely ebédelő síelőkkel. Három napig csak punnyadtam, 8-kor kelés, reggeli, napközben olvasgattam, délután 1-2 körül egy kis alvás, férjemék fél 5 körül visszajöttek a síelésből, egy kis wellness (kinti jacuzzi!), este vacsora, aztán fekvés korán, mert hát fárasztó napunk volt (nekem főleg!).
Befejeztem a Fraktálherceget, elkezdtem majd egy nap alatt bedaráltam a felét a Ready Player One-nak. Azóta be is fejeztem, zseniális, nagyon izgultam rajta. És elég fura volt órákon keresztül ülni és olvasni egy olyan világról, ahol egy virtuális térben történik a cselekmény, mármint érted, ülök egy hüttében és arról olvasok, hogy valaki játszik egy (játékon belüli) játékkal, nagyon inception.
Már csak négy hetet dolgozom - van már utódom is, elkezdtem a betanítást, szenved is egy kicsikét, de majd belejön, én meg remélem, hogy az utolsó hetemen már minden megy, mint a karikacsapás, én meg feltett lábbal netezgethetek.
Mi van még? Pár hete kiderült, hogy diétáznom kell a cukrom miatt, amitől teljesen összetörtem, mert mióta terhes vagyok, azóta nagyon rákattantam a joghurt-banán-túrórudi szentháromságra (megspékelve némi fornetti-vel). Ez nyilván meg is magyarázza az értékeket. De aztán azóta eltelt néhány hét, és kiderült, hogy nem olyan nagy tragédia, mármint nyilván továbbra sem tolhatok túrórudit, de azóta tök jó szendvicskrémeket meg zabkásákat, kekszeket csinálok magamnak, új recepteket próbálok ki, szóval nem is rossz ez. Nem mintha nem bírnék letolni egy bic macet bármikor, de ez úgyis csak átmeneti, lehet, hogy annyira megszokom, hogy nem is fog hiányozni (na persze, HAHAHA).
Ezt mondtátok